Rázógéprendszer tömegei
MEMS vagy kapacitív DC-gyorsulásérzékelők
Elektrodinamikus rezgéssebesség-érzékelők
Piezoelektromos gyorsulásérzékelők
b) relatív rezgésérzékelők / távolságérzékelők
A rázógép-armatúra és a tárgy mozgásai természetesen meg lehet mérni elmozdulásérzékelőkkel (= relatív rezgésmérő), de a „nem rezgő” referenciatárgy megtalálása nem egyszerű feladat. Ez a probléma fennáll, akár az örvényáramú vagy kapacitív érzékelők alkalmazása esetében, akár lézeres rezgésmérők (lézer-interferométerek) alkalmazása során.
Örvényáramú elmozdulásérzékelő
c) egyéb érzékelők
Vannak olyan esetek is, amikor a tárgyra ható dinamikus erő, vagy a tárgyon belül keletkező erőhatások visszamérése is szükséges. Ehhez - a tárgy méretétől függően - az akár nagyon kis méretben kapható piezoelektromos dinamikus erőérzékelők alkalmasak. Legyünk azonban tekintettel arra, hogy ezek az érzékelők csak az erőváltozást képesek érzékelni (a piezoelektromos effektus miatt), a statikus erőkomponensek mérésére nincs mód!
Piezoelektromos erőérzékelők
Szinusz teszt
Vegyünk alapul egy egyszerű hangvillát. Ha megütjük a hallható hang jelformája éppen szinuszos egy adott frekvencián. Így vannak az összes szilárd testek: geometriájuknak megfelelően irányfüggően egy vagy akár több ún. sajátfrekvenciával rendelkeznek, melyeken a legmagasabb kitéréssel (amplitúdóval) végezhetnek alternáló mozgást, tehát rezonanciafrekvenciájú rezgésben vannak.
Tipikus felhasználásai között szerepel a rezonanciakeresés, valamint az átviteli függvény meghatározása.
Különböző amplitúdójú szinuszgerjesztést tartalmazó tesztprofil
Élettartam / tartóssági vizsgálatok
A termék fáradásos változások mérésével kalkulálható a várható élettartama. Éveken keresztül ehhez olyan kalkulációs eljárásokat alkalmaztak, melyek a termék anyagának Wöhler-görbéjén alapult. A legújabb szoftverek az úgynevezett "Rain flow" analízis eljárásai az aktuálisan mért rezgésekhez igazodva meghatározzák az ekvivalens anyagfáradás értékét és kalkulálják a várható időt a törés bekövetkeztéig.
Véletlenszerű rezgésen alapuló fáradásos törés teszt kurtozis-korrekcióval
A hagyományos véletlenszerű rezgésgerjesztések a Gauss-féle eloszláson alapulnak, mely rendelkezik a középérték körül a legnagyobb gyakorisággal. Ennek megfelelően a hagyományos véletlenszerű gerjesztések - gyorsulásértékek - az idő döntő részében nulla-közeli értékű. A legtöbb valós gerjesztés pedig szignifikáns mértékben nagyobb időarányban tartalmaz csúcsértékű gyorsulásokat, mint a Gauss-féle eloszlás szerinti, hagyományos véletlenszerű gerjesztések. A Kurtosis egy mérőszám, mely jelzi egy jeleloszlás eltérését a Gauss-féle normál eloszlási görbétől, más szóval a "kilógó" minták arányát a normál eloszlást követő mintákhoz képest.
Véletlen (Random) teszt
A véletlenszerű rezgéssel való bevizsgálások lényegesen jobban megközelítik a valós környezetben előforduló rezgésterheléseket. Elég, ha egy gépkocsi-kerék mindennapi mozgását leíró rezgésképét vesszük példának. A lenti ábráról megállapítható, hogy az ismert szinusz jelforma a legnagyobb jóindulattal sem vehető ki az időjelből.
Tehát mindenképpen szükséges egy olyan teszt megléte, mely a gyakorlathoz közeli állapotokat képes modellezni: ez a Random gerjesztés, amely során a különböző frekvenciájú és amplitúdójú rezgések egy meghatározott spektrumban gerjesztődnek bármely időpillanatban.
Véletlenszerű rezgésen alapuló vizsgálat profilja és „időjele”
A véletlen gerjesztés esetén alkalmazott spektrum megjelenítése tipikusan az energiaspektrum, ami a teljesítmény sűrűséget (G2 / Hz) ábrázolja a frekvencia függvényében. Ez az mutatja meg, hogy melyik frekvencián mérhető vissza a legnagyobb energia.
Sokk teszt
Leejtés, ütköztetés, vagy akár robbanásszerű erőhatások - mind olyan rezgéshatás, amit leginkább egy sokkteszttel (ütésteszttel) jellemezhető, modellezhető. Ennek megfelelően egyre több gyártó használ a termékek tesztelése során sokk tesztet, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a termékeik állni fogják a sarat. A sokk tesztek során jellemzően csúcs amplitúdónyi impulzusokkal terhelik a teszt- tárgyat különböző időintervallumonként, meghatározott gyakorisággal és mennyiséggel.
Egyes vezérlőegységek többféle impulzusformákat is képesek alkalmazni a tesztek során, mint például fél-szinusz, háromszög, négyzet, trapezoid. (Mert ugye nem mintegy, hogy mobilunkat a fűre, parkettára vagy éppen a csupasz betonra ejtjük le.) Természetesen az említett sokk-hatások nem állandó jelleggel terhelik az adott tárgyat, de tapasztalati és túlbiztosítási okokból kifolyólag nagy hangsúlyt fektetnek ezeknek a teszteknek az eredményeire.
